Ezt jól elszabtam…

Hát… ezt jól elszabtam 🤣

Az úgy volt…
Azt mondták, a puzzle tök jó időtöltés, gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek is…
Azt mondták, ellazít, pihentet, szórakoztat, kikapcsol, megnyugtat…

A kamaszom sokszor unatkozik, nekem is kellene néha valami lazítós tevékenység, hát jött az ötlet: megleptem magunkat egy puzzle-lel karácsonyra.
Nem apróztam el, rögtön 1000 darabosat vettem.

Lelki szemeim előtt láttam, hogy ez majd milyen jó lesz, jöttünkben-mentünkben néha melléülünk, arcunkon ellazult angyali mosollyal apránként kirakosgatjuk, pár órát elleszünk vele…

Ma érkezett meg, mondom a gyereknek, ma kirakjuk a keretet, aztán apránként majd rakosgatjuk tovább.

Szép londoni látkép.
Tele minden kis ficem-facom méretű cirádás toronnyal, bigbennel, óriáskerékkel, folyóval, százmillió nagyítót igénylő méretű épülettel…
Fiam 10 perc után: Ez baromi unalmas, rakjad…
És ott hagyott a szörnyeteggel…

Az 1000 kis bicbac darabka 6-szori átválogatása után lett meg a keret összes eleme, csekély 3 órám ment csak rá a keret kirakására…
És közben rájöttem, hogy alig-alig van fogódzó, amin el tudnék indulni a kirakással…

De ha a fene fenét eszik is, ez a kép ki lesz rakva!
Előbb vagy utóbb.
Valamikor.
Remélhetőleg.
Csak be kell szereznem hozzá némi nyugtatót…

U.i.: Arra már nem is akarok gondolni, hogy ugyanilyen megfontolásból vettem egy gyémántszemes kirakós képet is…