Nem értem

Nem értem.

Egyszerűen nem értem a „firkászokat” – mert újságíróknak nem lehet nevezni azokat, akik szándékosan elferdítik a híreket, akik számtalanszor bebizonyítottan videókat vágnak meg ellentétes értelműre, akik kiragadott félmondatokból kreálnak bődületes hazugságokat, majd ezeket terjesztik közpénz milliókból.

Nem értem.

Most például a debreceni akkugyárral kapcsolatos tiltakozásokkal kapcsolatban indultak be ezek a firkászok, és ontják magukból a hazug videóikat és firkálmányaikat, és persze ezeket kapjuk is orrba-szájba a fizetett hirdetésekben.

Azt tudom, hogy őket ezért fizetik, erre van megrendelésük, mert a kormánypropaganda így működik, ez az érdekük.
De érteni akkor sem értem őket.

Ebben az akkugyár ügyben – meg az összes többiben – rengeteg hiteles tényadat áll rendelkezésre. Egészen biztos, hogy ezt ők is tudják, ismerik. Hiszen alapból nem hülyék, sok tanult, képzett ember is van köztük.

És mégis fontosabb nekik az a pénz, amit kapnak ezekért a lejárató cikkekért, videókért, mint a saját családjuk, rokonaik, gyerekeik egészséges, normális élethez való joga?

El nem tudom képzelni, milyen lelkületű emberek lehetnek ők a valóságban.
Hogyan tudnak tükörbe nézni a tevékenységük után?
Hogyan tudják a lelkiismeretükkel „megbeszélni”, hogy tudván tudják, mennyi hazugságot terjesztenek, és mennyi embert hoznak ezzel konkrétan életveszélybe?

Amikor majd olyanná válik a – politikai és/vagy környezeti – helyzet, hogy ők szépen fogják magukat és a családjukat, és elmenekülnek külföldre – ami biztosan nem az általuk istenített orosz irány lesz, hanem a „poshadó” nyugatra fognak menni –, szóval akkor, mint aki semmi rosszat nem tett, úgy tudják majd tovább élni az életüket?

Hogy egy percig sem jut majd eszükbe az a sok millió ember, akiknek a sorsa rosszra fordulásában ők is aktív szerepet vállaltak?

Majd a halálos ágyukon, amikor számot vetnek az életükkel, amikor rájönnek, hogy az a kapott sok pénz, a megvásárolt márkás cuccok, autók, miegyéb az bizony szart se ér, mert ugyanúgy eljön értük is a kaszás, és ugyanolyan gödörbe fognak kerülni ők is: vajon fogják-e bánni, hogy nem arra használták a képességeiket, hogy jót tegyenek másokkal?

Vajon fogja-e őket bántani, zavarni, hogy tudni fogják: a jövendő nemzedékek megvetéssel fognak rájuk gondolni – már ha egyáltalán szóba kerülnek. Ahelyett, hogy értékes és jó dolgokkal kapcsolatban, elismeréssel örződne meg a nevük…

Borzasztóan sajnálom és szánom ezeket az embereket, akik azt hiszik, annak tudatában élnek, hogy a megszerzett anyagi javak a legfontosabbak az életükben, és képesek ennek mindent és mindenki más érdekeit alárendelni.

Nekik sokkal de sokkal fejbekólintóbb élmény lesz az, amikor először döbbennek rá, milyen rövid és véges is az élet, és az az idő, amit elpocsékoltak, bizony már nem visszahozható.
Az a rengeteg hazugság és mások ellen elkövetett bűn sehogy sem jóvátehető.
Döbbenetes és sokkoló élmény lesz ez számukra, főleg amikor megértik, hogy második esély nincs.

És ugyanezt gondolom nemcsak ezekről a firkászokról, de a „politikai hatalmasokról” és holdudvaruk tagjairól is.
Szánalmasak.
Még lenne idejük változtatni, elkezdeni jóvátenni, amit eddig elkövettek.
Csak ahhoz bele kellene nézniük a tükörbe, és végre őszintének kellene lenniük.

Elsősorban magukkal szemben, ami a legnehezebb.