A dolgok többféle nézőpontja

Véletlenül került elém ez az igazán szemléletes kép. Nagyon úgy érzem, hogy ennél jobban semmi nem írja le a mostani társadalmi helyzetet. Akár országosan, akár helyi szinten nézem az emberek viselkedését.

Mindenki csak annyit érzékel a világból, amennyit bekötött szemmel éppen csak “ki tud tapogatni” maga körül, és az alapján ítéli meg a nagy egészet. És a maga igazában mindenki teljesen biztos – miközben 100%-ban egyikünknek sincs igaza.

Az emberek jó része csak azt látja, csak azt érti meg, csak azt érzi át, ami őt magát éppen személyesen is érinti. Amit ő éppen nem tapasztalt még meg, amit ő még nem látott – az számára nincs.
Ha viszont a másik olyasmit mond, olyasmit tapasztal, olyasmit lát, amit ő még nem – akkor az a másik szerinte hazudik. Vagy valaki megfizeti, hogy azt mondja, amit mond.

Teljesen mindegy, miről van is szó, nem egyszerű dolog valamit úgy vizsgálni, hogy próbáljuk csak a tényeket nézni. Ez nagyon nem egyszerű, de mondhatnám úgy is: iszonyúan nehéz.

A legtöbb hír, a legtöbb információ egy személyen keresztül jut el hozzánk. A tévében bemondja egy bemondó, az újságban megírja egy újságíró, a Facebookon megosztja valaki a bejegyzését, élőszóban, videón valaki elmondja, stb.

A hírmondó irányában akkor is van valamilyen érzelmünk, ha nem ismerjük. És ezek az előre vetített érzelmek, előítéletek nagymértékben befolyásolják azt, hogy hogyan fogadjuk be a tőle kapott információkat: elhisszük, vagy kételkedve fogadjuk.

Van amikor ez az előre vetített érzelem egy másik ember iránt abból alakul ki, hogy az a másik hogyan néz ki, hogyan öltözik, milyen a megjelenése. Van amikor abból, hogy hogyan beszél, hogyan nyilvánul meg, milyen a stílusa. És sokszor csak azért kötünk valakihez valamilyen előzetes érzelmet, mert tudjuk, hogy kikkel áll kapcsolatban, kik a barátai, ismerősei, kikkel dolgozik, melyik politikai oldalon áll, stb.

Ezek létező emberi dolgok. Számtalan kísérletben is bizonyították már, hogy így működünk.
(Pl. volt az a kísérlet, hogy egy szegényesen, szakadt ruhákba öltözött kislánynak nehezebben, kevesebben segítettek, mint egy jól öltözött, gazdag gyermek benyomását keltőnek; vagy az is megfigyelhető, hogy ha egy szakadt ruhás, ápolatlan hajléktalan ember felszáll a buszra, az utasok többsége akaratlanul is magához szorítja a táskáját – és sorolhatnánk). 

Ez ellen tenni csak nagyon nagy odafigyeléssel és tudatossággal lehet – de lehet.

Teljesen mindegy, hogy melyik politikai oldalon állunk vagy nem állunk. Teljesen mindegy, hogy kiket kedvelünk vagy nem kedvelünk. Egy hír, egy információ befogadásánál MINDIG érdemes több nézőpontból informálódni, és lehetőleg minden információt ellenőrizni, megvizsgálni az adott hírforrás hitelességét. És utána ezekből az – egymásnak sokszor ellentmondó – információkból kell megalkotnunk a nagy egészet, a véleményünket.

Azt hiszem, talán a politikai kérdésekben a legnehezebb objektíven vizsgálni a dolgokat.
Annyira átszőtte – sajnos – az életünket, hogy lehetetlen kikerülni.
A mindenünnen hallható kommunikáció teljesen abba az irányba vitte el a közvéleményt, hogy ha valaki nem az A oldalon áll, akkor csakis a B oldalon állhat.

Pedig pont ez az a terület, ahol leginkább középen állva és több oldalról megvizsgálva kellene tájékozódnunk.
Ahol mindenképpen keresnünk kellene a különféle kapott információkhoz hiteles, hivatalos, általunk is ellenőrizhető igazolásokat, forrásokat.

Politikai kérdésekben főleg normálisnak és megengedettnek kellene lennie, hogy elfogadhassam egyik dologban az egyik, másik dologban a másik oldal nézőpontját, véleményét, döntését, ha az ellenőrizhető tények azt igazolják. Csak attól nem lesz egy hír, egy információ automatikusan igaz vagy hamis, mert egyik vagy másik oldal dobta fel.

A puszta kimondott szó, a “szerintem”, a “hallottam”, az “azt mondták” – ezek nem ellenőrizhetőek, nem hivatalosak, és főleg nem hitelesek.

Egy országot, egy települést érintő, mindannyiunk életére ható történések esetén főleg óriási hiba az alapján ítélkezni, ellenőrzés nélkül, kételkedés nélkül, ismeretek nélkül – amit a számunkra szimpatikusabb oldal elénk tol.

Valamit, bármit csak azért elfogadni igaznak, mert a “mi oldalunkról” jött, vagy bármit eleve hazugságnak tartani azért, mert a másik oldalról jött, azaz: érzelmek alapján dönteni tények vizsgálata és ellenőrzése helyett – a legnagyobb sebezhetőségi faktor.

Mert ha csak az érzelmeid irányítanak – átverhető, megvezethető vagy.
Akár tetszik, akár nem.
Akár elismered, akár nem.

Hogy a tények ellenőrzése nem könnyű? Hogy időt igényel? Hogy az macerás?
Ez így van.

A választás a tiéd.
Az igazság a fontos neked, vagy a kényelem.