Ördög a részletekben
Ez most egy olyan “tanmese”, ami NEM pártpolitikai hovatartozástól függő jelenségről szól. Ugyanakkor nagyon is hatással van a mindennapi életünkben, mindannyiunkra, köztük a politikai nézeteinkre is.
Kikapcsolódásképp belepörgettem a Facebook hírfolyamába, amikor is ez a cikk került elém:
Rászántam az időt, hogy megnézzem az összes hozzászólást, bár kb. sejtettem, mit fogok tapasztalni a kommentszekcióban.
523 kommentből 112-t találtam, amiből kiderült, hogy az illető elolvasta a cikket. Ez nem egészen 20%.
Az összes többi kommentelő hozzászólásából pedig az derült ki, hogy NEM olvasta el a cikket, csak a hangzatos címet, és az alapján rögtön meg is volt a véleménye, amit rögtön meg is akart osztani a világgal. Nem válogatva meg a szavait, nem mérlegelve, hogy van-e neki bármi köze, joga beleszólni mások életébe, és főleg úgy, hogy NEM volt meg a kellő információja – csak azt HITTE, hogy a cím alapján TUDJA, miről alkot véleményt.
(A cím által sugalltakkal ellentétben egyébként szó sincs arról, hogy Berki Mazsi újra terhes lenne, ez csak egy kattintásvadász cím, ami teljes egészében így volt leírva:
“Ismét anyai örömök elé néz Berki Mazsi, hamarosan testvére lesz a kis Emmácskának – derült égből villámcsapásként ért minket Lénárt Évike parapszichológus jóslata.”
Azaz, egy jósnő jósolta azt, hogy 3 éven belül kistestvére lehet Berki Mazsi lányának…)
Ugye, hogy meg tudja változtatni a mondanivaló jelentéstartalmát, >>ha egy mondat végét levágják?
Ez a hétköznapi sztori nagyon szépen megmutatja, hogy az emberek az érzelmeik által vezérelve, hogyan jutnak téves információkhoz, és hogyan terjesztenek hamis információkat, miközben meg vannak győződve arról, hogy nekik van igazuk, ők tudják jól, amiről beszélnek.
A kommentelők 80%-a úgy ítélkezett egy fiatal nő felett, hogy egy számára ismeretlen oldal leírt egy félbevágott, és így teljesen más jelentéstartalmúvá tett címet. Nem olvasták el a cikket sem, amiből kiderülhetett volna, hogy nem arról van szó, amit a cím sugallt. Nem jártak utána annak, mennyi a cikk valóságtartalma. Még csak azt sem tudják, ki írta a cikket, mert szerző sem szerepel mellette, a weboldalon sem.
A kommentszekcióban olvasható hozzászólások között mindennek el lett mondva ez a szegény nő, az alapján ítélkeztek fölötte, amit a cím mondott. (És most az teljesen mindegy, ki szimpatizál vele, vagy kinek ellenszenves az alapján, amiket korábban csinált. A címben sugallt konkrét “vádban” teljesen ártatlan.)
Olyan ítélkező hozzászóló is volt, aki – miután valaki felvilágosította, hogy ha elolvasta volna, nem írná azt, amit – úgy védte magát, a maga vélt igazát, hogy:
“oké, lehet nem terhes – még. De különben is ott írták, hogy mással van, úgyhogy simán lehet az hamarosan…”
Látjuk?
Ez tulajdonképpen egy karaktergyilkosság.
Valaki kitalál valamit, hangzatos címet ad neki, olyan megfogalmazásban, amivel sokak érzelmeit felpiszkálja (irigység, utálat, harag, stb.), az érzelemvezérelt tömegek nagy része tájékozódás nélkül rögtön ítéletet mond, majd az általa igaznak hitt hazugságot tényként fogja tovább adni.
Ha szembesítik az igazsággal, az a saját szemszögéből egy kellemetlen, kényelmetlen élmény, ezért inkább a saját önértékelése védelmében megmagyarázza, miért neki van igaza mégis. Vagy visszatámadja azt, aki szembesítette a tévedésével. Mert az egóját nem érheti csorba, ő nem tévedhet…
Ha ki is derül az igazság, az már sokkal kevesebbekhez fog eljutni, a megbélyegzés megmarad a köztudatban.
Na de hogyan kapcsolódik ez a példa a mindennapi életünkhöz, és a politikai nézeteinkhez is?
A cikk hozzászólói között nyilvánvalóan nem lehet, és nem is kell beazonosítani, hogy a kommentelők közül ki a kormánypárti, és ki nem. Gyanítom, hogy közel egyenlő arányban lenne közöttük mindkét oldalról, aki nem olvasott és úgy alkotott véleményt.
Az egy borzasztóan nehéz feladat, hogy egy bármilyen hír hallatán elvonatkoztassunk a személyes érzelmeinktől. Hogy úgy próbáljuk meg a hír lényegét értelmezni, befogadni, hogy függetlenítjük attól a – számunkra kedvelt vagy utált – személytől, akihez kapcsolódik az adott hír. Az meg, hogy még utána is járjunk, ellenőrizzük is a dolgokat, az bizony időt igényel.
Akit az érzelmei vezérelnek a véleményalkotásban ÉS még időt sem szán a tájékozódásra – ahogy itt a példában a hozzászólók 80%-a tette -, az bizony könnyen pórul jár.
- Ha olyan valakitől kap információkat, akit kedvel, szeret, valamilyen formában kötődik hozzá vagy elköteleződött irányában, annak hajlamos bármit elhinni kételkedés nélkül. Mert a felé irányuló érzelmek miatt fel sem tételezi, hogy be akarja őt csapni, hogy manipulálhatja az információkat.
- Viszont akit nem szeret, akivel kapcsolatban ellenérzései vannak, vagy aki éppen szemben áll azzal, akit ő kedvel, attól nem tudja befogadni az információkat, azt eleve nem hiszi el, hazugságnak tartja, hárítja.
Az érzelmek által vezérelve, tájékozódás nélkül véleményt alkotók a legkönnyebben megvezethetőek. Őket tudják leginkább átverni azok, akiknek ehhez valamilyen érdekük fűződik.
A fenti példában tapasztalt arány egészen riasztó. Főleg, ha belegondolunk, hogy az a 80%, aki nem tájékozódik, mielőtt véleményt formál, az ugyanúgy véleményez nem csak a bulvár témákban, de az országos és a helyi politikai témákban is. És ez nagyon jelentősen formálja a közhangulatot, az emberek politikai nézeteit is.
Mindaddig, amíg a többség csont nélkül elfogad összevágott videókat, vagy akár csak nagyot mondó szalagcímeket is igazolt tényként, és nincs igénye a rendelkezésére álló lehetőségekkel a hírek ellenőrzésére – addig a többség bizony megvezethető.
És MINDIG van, aki ezt gátlástalanul ki is használja a saját céljai elérésére.
Köszönöm, ha megosztod a cikket!
Iratkozz fel a lap tetején a blogértesítőre, ha nem szeretnél lemaradni a friss cikkekről.
Ha támogatnál abban, hogy több időm legyen írni, >>> ITT megteheted. Köszönöm!
Vélemény, hozzászólás?